Egy szakrendelés előtt unalmas perceimben, óráimban sikerült esettanulmányt folytatnom a szakdolgozók viselkedéséről. Még mielőtt bárki felháborodna, hogy megint a nővért bántják, talán érdemes végigolvasni eme néhány sort!

20 éve taposom az egészségügy kanyargós, gidres-gödrös útját, de azt tudja minden egészségügyben dolgozó, hogy a beteg bár csak az ujjbegyét vágta el egy papír fecnivel, akkor is az a legsúlyosabb panasza! A beteg, aki kint ül a folyosón sokszor éhgyomorral mert azt kérték tőle, esetleg ezer más egészségügyi problémával - és lassan peregnek a homokóra homokszemei amire beszólítják a vizsgálóba - kiszolgáltatott állapotban van. Ideges, nyugtalan, fél a vizsgálattól vagy a beavatkozástól. Általában laikusokról beszélünk, akik nem tanultak orvosi latint bár tudom a várakozás ideje alatt talán meg is tehetnék.

Hogy visszakanyarodjak mai élményeimhez az első megdöbbenés az alap kommunikáció hiánya, azaz a köszönés! A folyosón végiglibbenve élet és halál uraként, megvetően mérik végig a várakozó betegeket és csüggedten szűrik le a tanulságot: „Ma sem maradtak otthon a betegek!” A pihenőszobából élénk nevetés, és egyre trágárabb beszéd hallatszik. Talán nem is sejtik, hogy ezek az ajtók nem hangszigeteltek? Már 8 óra van, a betegek már nem férnek el a váróterem széksorain, de a beutalókat még senki sem szedte össze. Amikor végre elérkezik a beutalók beszedésének ideje a betegek próbálják tartani az érkezési sorrendet és olyan sorban nyújtják dokumentációikat. Ezzel szemben a kolléganő hol előre, hol hátra rakosgatja azokat, mint egy pakli magyar kártya lapjait, hogy biztosan jól össze legyenek keverve. Így aki elsőként érkezett a mai vizsgálatra délután 2 előtt nem tud onnét távozni!

Egy idős bácsi toppan az egyik vizsgáló ajtóba. Az asszisztens közli vele, hogy még egyszer mondja már a nevét, mert „fejek alapján” nem tudja beazonosítani a betegeket. Talán az arcok alapján! Majd ismételten eltelik közel egy óra, amikor a vizsgálóból kilépő asszisztens közli, hogy a doktorunk késik, aki rá vár „Várjon!” Hatalmas szókincs béli hiányosságokat tapasztalva egyre lejjebb csúszom a műanyag széken és megpróbálok emlékezni a fogadalomra, a kötelességre, a hivatástudatra.

Javaslom, hogy a közösségi oldalon és egyéb blogokban olvasható feljegyzéseket miszerint - „Fő erényük a mosoly és kedvesség.” Erősségük a hatalmas tudás, rugalmasság, empátia, az élet szeretete, tisztelete.” stb. közben teljesíteni is kellene. Természeten mindig vannak kivételek.